Mance Rayder valaha a Fekete várban szolgált, az Éjjeli Őrség tagjaként.

Felderítő volt, és egy küldetés alkalmával nem tért vissza, dezertált.

Felismerte, hogy a Mások megjelenésének köszönhetően a Falon túli emberek élete megpecsételődött, ezért közéjük áll, és a széthúzó törzseket, Thenneket, Óriásokat és más, szabad népeket kibékíti egymással, és egy hatalmas hordába szervezi őket.

Hamarosan már úgy emlegetik, mint a Falon túli királyt.

Százezres seregével délre, a Fekete vár felé indul, hogy ott reméljen menedéket a közelgő rémálom elől.

A sereg ugyan sok főt számlált, de a harcosok mellett sok nő és gyerek is tart a hordával, így a haderő ennél szerényebb méretű, nem beszélve a szervezettség és képzettség hiányáról.

A felderítői többnyire Vargok, akik sólyom vagy bagoly képében térképezik fel a vonulási útvonalat, és az ellenség hátországát.

Mance Rayder terve szerint egy kisebb csoport harcos és Thenn megmászva a Falat, délről támadja meg a Fekete várat, míg a fősereg az Északi kaput próbálja betörni.

Első támadását Havas Jon visszaveri, a második rohamra már nem marad ideje, mert a Fal déli oldaláról komoly haderő érkezik, és így harca kudarcot vall, ő maga pedig Stannis Baratheon fogságába esik.

Havas Jon sem tudja rábírni az együttműködésre, mert ő a főhajtás helyett inkább a máglyahalált választja. A máglyán már a ruhája is lángra kap, amikor Havas Jon megkönyörül rajta, és nem hagyja, hogy élve égjen el; egy nyílvesszőt röpít a szívébe.