Essos észak-keleti felén egy hatalmas sztyeppén élő lovas nép.

Ez a vidék Vaes Dotrakh, a végtelen fűtengert ezért Dotrakhi tengernek is nevezik.
Nomád, fosztogató népcsoport, jellegzetes fegyverük a görbe pengéjű Arakh, ami egy kaszához hasonlít.

Vándorlásuk során a falvaktól váltságdíjat szednek, és cserében meghagyják az ott élők életét.

Ha úgy gondolják, hogy keveset kaptak, akkor lemészárolják az ott élőket.

Egy Dotrakhi harcos nem vágja a haját addig, amíg legyőzőjére nem talál. Minél hosszabb haja van egy harcosnak, annál nagyobb harcos.

A Dotrakhiak uralkodója a Khal, aki a legerősebb harcos mind közül.

Ez a nép retteg a víztől, mivel a szérazföld belsejét uralja. A tengerek és hajók látványa félelmet kelt bennük.

Ha a Dotrakhi harcost halála után nem égetik el, avval megbecstelenítik a lelkét, ami nem juthat így át az örök sztyeppére, ahol elődeivel lovagolhat.