Stannis Baratheon, miután öccséhez húzó zászlóhordozói Renly halála után visszatértek hozzá, Westeros egyik legnagyobb hadseregét tudhatta magának.

Saját hajóraját kalózok hajóival kibővítve, teljes seregével megindult Királyvár ellen.

Ezalatt a Kistanács, melyet Tyrion Lannister vezetett megbízott Segítőként, nem kapott külső segítséget, így a város védelmében csak a Királyi testőrségre, és a falakon belül tartózkodó maroknyi katonára számíthatott.

Régen, az Őrült II. Aerys király idején a város piromantái olyan anyaggal kísérleteztek, amely a sárkányok tüzének forróságával képes égni. Ezt futótűznek hívták. Aerys terve az volt, hogy az ellene lázadó csapatok ellen használja majd, azonban nem volt belőle olyan nagy mennyiség, hogy bevethette volna.

Amikor az Őrült király látta, hogy elveszett, akkor Királyvár elégetésére adott parancsot a piromantájának. Ekkor ölte meg a piromantát és az uralkodó Aerys-t Jaime Lannister.

Most, hogy Stannis serege úton volt Királyvár felé, a város piromantái ismét futótüzet kezdtek gyártani előbb Cersei, a régenskirálynő parancsára, majd Tyrion vette át a futótűz feletti felügyeletet.

Amikor Stannis hajói feltűntek a Feketevíz-öbölben, a királyi hajóhad helyett csak egyetlen, látszólag egy lelket sem tartalmazó hajóval találkoztak, amely beúszott a támadók hajói közé.

Tengerjáró Davos már későn vette észre, hogy a hajóból futótűz folyik a tengerbe, ami körbeöleli csaknem az egész flottát.

Ekkor Bronn egy közeli szikláról tüzes nyilat lőtt a hajók közé. Davos tudta, hogy már késő, Királyvár védői a távolból nézték, ahogy Stannis seregének nagy része felrobban, lángra kap, és még süllyedés közben a víz alatt is lángol.

Így vesztette el a Hagymalovag a fiát, és sodródott el ő maga királya seregétől messzire, egy lakatlan szirtre.

Stannis azonban nem adta fel, maradék hadereje még így is bőven elegendő volt ahhoz, hogy Királyvárat bevegye.

A falaktól távolabb ért partot a csónakjaival, és serege élén indult rohamra a vár ellen.

A védőkön félelem lett úrrá, hisz Stannis és néhány embere már a falakon harcolt, és a létrákon újabb és újabb támadók jutottak fel a mellvédekre, a hátsó, nem épp ostromra tervezett kaput pedig faltörőkossal kezdték apróra zúzni.

Joffrey, aki eddig a falakon, nagybátyja és testőre, a Véreb mellett rettegett, anyja hívására a Vörös toronyba menekült. Testőre a lángoló vizet, és a cikázó tüzes nyilakat látva elmenekült Királyvárból, mert csak egyetlen dologtól, a tűztől félt.

A zűrzavarban Tyrion kiállt a katonák elé, akik már feladni készültek a harcot, hisz királyuk is cserben hagyta őket a csatában.

Lelket öntött beléjük, és egy újabb csellel, egy oldalsó alagúton át egy bátor csapat élén hátba támadta a kaput ostromló sereget.

A bátorságuk megsokszorozta az erejüket, és a támadók meglepetésükből túl későn eszméltek. Tyrion csapata pillanatok alatt felszabadította a kaput. Nem számoltak azonban azokkal a katonákkal, akik a létrák tövében próbáltak feljutni a falra. Pár perc múlva a tenger felől hatalmas sereg rontott a vár védőire, de azok még eztán is derekasan harcoltak.

Ekkor történt, hogy a csata hevében, egy Lannisterek oldalán harcoló lovag kardjával Tyrionra támadt, és majdnem ketté szelte a fejét. Az Ördögfióka életét Podrick Payne, hű apródja mentette meg, aki a lovag fején keresztül döfte lándzsáját, majd Tyriont ölébe vonva próbálta megovni őt a további sebektől.

A félájult Segítő még épp látta, amint az öböl másik irányából lovas sereg érkezik, és szétkergetik Stannis Baratheon maradék haderejét. Apja, Tywin Lannister érkezett a Tyrellek támogatásával, akik Renly halála után annak gyilkosa ellen inkább Királyvárral léptek szövetségre.

A Királyi testőrség épp akkor érkezett a jó hírrel a trónterembe, amikor a régenskirálynő épp megmérgezni készült magát, és kisebbik fiát, Tomment attól tartva, hogy a támadók rájuk törnek, és megölik őket.

Így nem csak Királyvár, de Cersei és Tommen is megmenekültek azon az éjjelen.